avagy – A csapatépítés fontossága nehéz időkben
Hogyan telik egy napotok az irodában? Bemész és azt látod, hogy minden megy, mint a karikacsapás? Vagy épp ellenkezőleg? Még be se nyitsz az ajtón, máris hallod, ahogy veszekednek a kollégák? Ha azt gondolod, hogy ez majd megváltozik, rájönnek, hogy ez munkahely, ahol bizony teljesíteni kell és megrázzák magukat, akkor sajnos tévedsz.
Emberek vagyunk. Különböző sérelmekkel, sebekkel, piros gombokkal, amiket óhatatlanul nyomkodnak mások. Ha valaki rosszindulatú, akkor direkt, hogy a másiknak se legyen jobb, mint neki, vagy véletlenül, mert épp’ neki is rossz napja van. A munkában is emberek vagyunk. Elsősorban emberek és csak másodsorban munkavállalók. Igen, te is, mint vezető.
A piros gombjaink, ha nincsennek tudatosítva, úgy rángatnak minket, mint egy marionett bábút. Mert a döntési mechanizmusaink, automatizmusaink a korábbi tapasztalatokra épülnek. Az életed folyamán, egyesek szerint már a fogantatás pillanatától kezdve, mások szerint a születésünk pillanatától, hatások sorozata ér minket és minden, MINDEN hat ránk. Kezdve attól, hogy mennyire voltak válaszkészek a szüleink, mennyire éreztették velünk, hogy szeretnek, addig bezárólag, hogy milyen megoldási mintákat alakítottunk ki magunkban egy-egy helyzetben. Ezek beégnek a tudatalattinkba és mintaként szolgálnak egész életünkben. Megváltoztatni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Az első lépése a tudatosítás. A következő pedig a felülírása. Majd megint a tudatosítás és felülírás. Óriási munka és odafigyelés, de nem lehetetlen újrapogromozni az agyat. A piros gomb sosem fog megszűnni, csak egyre kevéssé fogja befolyásolni a mindennapjainkat.
Egy embernek sajnos nem csak egy ilyen gombja van. Minél mélyebbre ásunk, annál több jön elő. De ez azért jó, mert az önismert útjára lépve ezeket tudatosan kezelve jobbá tehetjük a saját életünket. (És persze ezáltal a környezetünkben élőkét is.)
De mi köze van ennek a kis intermezzónak a csapathoz? Azért tartottam fontosnak elmondani, mert neked, vezetőnek, tisztában kell lenned ezzel és tudnod kell kezelni. Illetve meg kell adni azt a platformot a munkavállalóid számára, ahol kiengedhetik a fáradt gőzt, esetleg ténylegesen, kultúrált és vezetett formában kimondhatják azt, ami bennük van és feszíti őket, különben a széthúzásból szétesés lesz és kezdheted újraépíteni a csapatodat, mert az embereid, igen, általában a legjobbak, elhagyják a süllyedő hajót!
Ez lehet egy csapatépítő esemény. Egy levezető bulival egybekötve akár.
Egy hely, a munkahelyen kívül, egy semleges terepen.
Mert nem engedheted meg magadnak azt a luxust, ezekben a nehéz időkben, hogy a csapatod széthúzzon. Most az egy irányba állásnak, a fegyelmezett viselkedésnek van itt az ideje. Ezt fogalmazta meg Piros Attila a Saint -Gobain vezérigazgatója is a B2W konferencián. Ha nekem nem hiszen, hidd el neki!
Állítsd csatasorba az embereidet! Ez az ő érdekük és a te érdeked is! Hiszen csak így tudtok előre menni, közösen, fejlődni és talpon maradni! Ismered a mondást? „Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leggyorsabban képes változni.” Változtass, add meg a lehetőséget és a kereteket a változásra!
Ha szeretnél egy olyan csapatépítő eseményt, vagy tovább mennél és egy átfogó szemléletmódosító és emberközpontú programot szeretnél, ahol ez a cél hosszú távon megvalósulhat, keress bizalommal! Mert nincs megoldhatatlan feladat, csak kevés kérdés!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is!
Olvass tovább:
Mi az az 5 életmentő kérdés, amit fel kell tenned, mielőtt csatépítőt szervezel?
