R. Král Éva-Life coach

Maslow piramis és a teljesítmény - Avagy hogyan hat a munkavállaló teljesítményére a bizonytalanság

Azt gondolom, hogy a Maslow piramist nem kell bemutatnom. 

 

Az idők folyamán picit kibővült a csúcs, de az alapok a régiek. Ahhoz, hogy a piramisban és az életünkben is feljebb jussunk, szilárd és biztos alapok kellenek. Ha kielégítettek a fiziológiai és biztonsági szükségleteink, akkor tudunk igazán a többire fókuszálni.

 

2020 szó szerint az alapjaiban rengette meg a világot és azon keresztül az embereket is, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra. Ösztönlényekké váltunk. Nem hogy a munkahelyi, de gyakorlatilag az otthoni feladatainkat is csak beszűkülten tudtuk ellátni. 

 

 

 

 

Stresszhelyzetben ugyanis csak az adott problémára tudunk fókuszálni. Jön a mamut, fuss vagy ölj! Ilyenkor nem látunk mást, csak a problémát. Megölnek vagy te ölsz, nagyon nem mindegy. 

Az első hullámban pontosan ezt éltük meg. Ismeretlen volt minden, és mivel nem tudtuk megölni az "ellenséget" jobbára elmenekültünk előle. Bezárkóztunk. Ki jobban, ki kevéssé, de bezárkóztunk. Beszűkültünk, élelmiszet halmoztunk és "imádkoztunk" hogy csak éljük túl. 

Ehhez még hozzájött az iskolás gyerekeknél az online oktatás, az ovis gyerekeknél a szórakoztatás és persze a home office is. 

A prioritásokat vagy sikerült felállítani vagy csak a túlélésre játszottunk. "Épp annyi feladatot csinálok meg a munkahelyemen, hogy ne rugjanak ki", de persze ezt is úgy, hogy közben 1-2-3 gyerek lógott a nyakunkban. 

 

Ez nem, hogy nem munka, de nem élet!

 

 

Most, a második hullám közepén már kicsit felkészültebbek vagyunk, de még most is ott lebeg a fejünk felett Demoklesz kardja,  hogy mikor zárják be az iskolákat, óvodákat, mikor hozza haza a gyerek a vírust, vagy kapjuk el máshonnan, az milyen hatással lesz ránk, meddig esünk ki a munkából. A stresszállapot nem múlt el sajnos, folyamatosan fennáll. 

 

A munkaadónak pedig óriási felelőssége, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Mert ez nem egyedi eset! Ez most az egész társadalomra rányomja a bélyegét! Mindenkit pedig mégsem lehet kirúgni, mert akkor ki fogja működtetni a céget? 

Paradigmaváltásra van szükség. Nagyon nem mindegy, hogy a cégek, a vezetők hogyan kezelik ezt a helyzetet. Megnyílnak, kommunikálnak, lehetőségeket biztosítanak, vagy maradnak hierarchikus, dogmatikus, "én vagyok a főnök, te a beosztott, tedd a dolgod" hozzáállásnál. Ugyanis a munkavállalók mindennél jobban szeretnék újra visszaállítani a biztos alapjaikat. Ha azt érzik, hogy nem törődnek valük, nem hallgatják meg őket, nem bíznak bennük, akkor egy folyamatos bizonytalanság lesz rajtuk úrrá, ami kényelmetlen helyzet nekik, hiszen az egyik nagyon erős pillér inog folyton és mivel minden körülmények között a biztonsági szükségletiek kielégítésén dolgoznak, így olyan céget fognak kereni, akik megadják nekik ezt az érzést. Ahol tudnak önmaguk lenni, ahol érzik, hogy meghallgatják őket, ahol számít a véleményük, ahol bíznak bennük, és ezt nem csak fennhangon hírdetik, de tényleg így is van, tudnak a cég minden mozzanatáról, mit miért csinálnak, hiszen folyamatos az információáramlás.

 

A kiszámíthatóság most nagy kincs!

 

Persze, az emberek stresszhelyzetben jobban teljesítenek, hiszen egy felé irányul a figyelem, mégsem érdemes ezt a húrt a végtelenségig húzni, mert elszakad és visszacsap!

 

Richard Branson, aki elég nagy tapasztalattal és vagyonnal rendelkezik már ahhoz, hogy felfigyeljünk rá, mondta, hogy :

 

" Nem az ügyfél az első! Ha törődsz az alkamazottaiddal, akkor ők törődni fognak az ügyfelekkel! "

 

 

Tehát, ha a piramist a munkavállalóra vetítjük, akkor nem kell más neki, mint: 

  • fizetés, amiből a fiziológiai szükségleteit kielégítheti
  • biztonságos, stabil munkahelyi környezet
  • valahová tartozás érzése
  • elismerés
  • fejlődési lehetőség
  • szép munkahelyi környezet
  • és hogy meg tudja valósítni a munkahelye által a saját személyes céljait 

 

Azaz, ha biztosítjuk ezt a "néhány" szükségletet, akkor majdnem biztosak lehetünk benne, hogy minket választ a munkavállaló vagy a mellett dönt, hogy marad, vagy fel sem merül benne, hogy váltson. 

Az emberi tényezőt persze sosem lehet kizárni, mert mindig lesz olyan, akiknek a kezünket nyújtjuk és az egész karunk kell, mert nem elég semmi, de ha mindent megteszünk, hogy elégedettek legyenek a munkavállalók, akkor nagyon sokat tettünk azért, hogy egy jól prosperáló céget tudhassunk magunkénak, ahol szeretnek az emberek dolgozni és ahol, pont ezért, mert a szeretnek dolgozni, produktívak, a maguknak érzik, hajtják előre! 

 

Hol tudok én, mint coach segíteni ebben a folyamatban? 

 

Bármelyik lépésnél be tudok kapcsolódni.

  • A munkám és a módszerem segítségével erősíteni tudom a valahova tartozás érzését, csoportos coachingokkal, közös és egyéni célkitűzésekkel.
  • El tudom simítani a csoporton belüli feszültségeket, széthúzásokat.
  • Középvezetők egyéni coachingjával segítek rávilágítani a vezető céljaira, újra fókuszba tudom állítani a motivációját
  • A coachinggal tudom támogatni az egyén és a csoport fejlődését is 
  • Segítek felszínre hozni a munkavállaló valódi céljait

 

Miért jó egy "külsős"? 

A munkavállaló nem biztos, hogy szívesen nyílik meg egy HR-es vezető előtt, nem szívesen fedi fel a negatív érzésit a céggel kapcsolatban (ha vannak), aggályait vagy a félelmeit, gyengeségeit kevéssé képes megosztani vele, hiszen fél, az esetleges következményektől, a munkahelyi pletykáktól. Míg egy idegennek sokkal szívesebben nyílik meg, hiszen tudja, hogy köt a titoktartás, és nem találkozom vele minden nap. 

 

Ha tudok segíteni vállalati céljainak elérésében az által, hogy leveszem a válláról az alkalmazottakkal való törődés terhét, keressen bizalommal! 

 

 

Írjon e-mailt!  

 

 




ÍRJ ÜZENETET


Elérhetőségek

Email: info@evakral.hu
Telefon: +36 20 569 81 23

Foglalj időpontot: itt

Facebook: rkraleva

Instagram: r.kral.eva

LinkedIn: Raboczki-Král Éva