R. Král Éva-Life coach

Love Yourself first - és ami mögötte van - önvallomás

Love yourself first - azaz először magadat szeresd. 

 

Olyan egyszerű ezt így kimondani. De te tudod, hogy hogy lehet szeretni magad? Hogy lehet jól szeretni magad? 

 

A téma valóban nem egyszerű. Én is sok ideje keresem erre a kérdésre a választ. Volt, amikor azt hittem, hogy megvan, majd ahogy egyre közelebb kerültem a délibábhoz, (én legalábbis úgy éreztem) az egyre csak távolodott. Én léptem egyet előre, felé, ő lépett egyet hátra, el tőlem. Így jártuk 38 évig ezt a mi kis táncunkat. 

 

 

Majd megelégeltem és nyakon csíptem. Illetve nyakon csíptem magam, hiszen egyre több dolog mutatott egy irányba. Hiába volt minden kívülről jövő szeretet, rajongás, elismerés, belül mégis üres voltam, mint egy feneketlen kút. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen sikertelen vagyok, mert nem lettem az év legfiatalabb rendezvényszervezője - igaz, hogy amit lehett, megrendeztem, elértem, bizalmat kaptam a feletteseim részéről, EU-s elnökségi rendezvényeket, amiért Külügyminisztériumtól dicséretet és oklevelet is kaptam, 2 hetes 500 fős konferenciát szerveztem, amiből 3 db volt összesen abban az évben Magyarországon, amiért rengeteg elismerést kaptam a szervezőktől, és emberek legszebb napját szervezhettem, amiért elhalmoztak szívük minden szeretetetével. - De úgy hagytam magam mögött ezt a pályát, hozzáteszem önszántamból, hogy nem én lettem az év rendezvényszervezője, ez volt a célom, tehát sikertelen vagyok. 

 

Vagy az edzői pályafutásomat nézve. Vezető akartam lenni, tanár, ország képviselő, best seller író. Hiába voltak sokan olyanok, akiknek általam lett jobb az életük, vagy indultak el  egy egészségesebb és jobb élet felé, és hiába mondták el minden egyes találkozásunkkor, hogy mennyi mindent köszönhetnek nekem, megint azt éreztem, hogy sikertelen vagyok, mert nem értem el a hőn áhított célomat. 

Sokkal jobban el voltam foglalva azzal, hogy a saját kis elképzelt nyomoromba dagonyázzak, mint rávenni magam, hogy értékeljem a jó dolgokat. 

 

Sokat beszélgetünk mostanában a férjemmel erről. A célokról, a hozzáállásról. Én, miután ezzel a szemlélettel éltem az életem, kudarcok sorát éltem meg. Ő pedig mindig büszkén meséli baráti, ismerősi körben, hogy mi mindent értem el, hogyan változtattam meg emberek életét ez alatt a 38 év alatt, amióta élek.

 

Igen, lehet, hogy a címek hangzatosak. De miért is hajszoltam őket? Egy plecsniért? Egy vállveregetésért? Ez meddig tötötte volna el a szívemet IGAZÁN büszkeséggel? Magamra büszke lettem volna vajon, ha ezek a dolgok megtörténnek vagy csak egy pipát tettem volna melléjük, hogy na ez is megvolt, jöhet a következő? Miért kell nekem, hogy mások megveregessék a vállam? Miért nem tudom saját magamat átölelni és büszke lenni arra, aki vagyok és amit elértem? 

 

Ez változott meg szépen lassan az utóbbi időben. Igen, mindig sikertelennek fogom magam érezni, ha ÉN nem dicsérem meg magam. Igen, hiába tudom, hogy szeretve vagyok, addig, amíg ÉN nem szeretem magam, ők bármennyi szeretetet is adnak, mindig hiányérzetem lesz, bizonytalan leszek és félni fogok, hogy mi lesz ha....

 

Visszahangzik a fejemben a kislányom mondata. Egészen kicsi volt még, amikor játszottunk, öleltem és azt mondtam neki, hogy szeretlek, erre ő azt válaszolta, hogy: NEM SZERETSZ! Ettől a mondattól teljesen megrémültem. Mi az, hogy nem szeretem? Ezek szerint csak üres szavakként éli meg az én szeretetemet? Nem, tudom, hogy nem volt üres a vallomásom, de nagyon igaz az a mondás, hogyha magadat nem szereteted, akkor másokat sem tudsz igazán! A gyerekek pedig minden rezdülésünket fogják, mindent látnak, még azt is, amit te nem is gondolnál. Igen, elzártam magam előtt a szeretetet, nem éreztem soha méltónak rá magam. Magasan van a mércém magammal kapcsolatban. ÉS amikor ezt sikerül megugranom, akkor sem halmozom el magam dicsérettel. Igy vajon hogy is tudnék szeretni másokat? lletve mostmár ezt inkább múltidőbe tenném. 

 

Nem dicsértem meg magam. Nem öleltem meg magam. De mostmár igen! A mérce még mindig magasan van, de már elismerem a teljesítményem, ha átugrom és nem döngölöm magam a sárga földig, ha egy nap nem 120%-on pörgök. Megengedem mgamanak a pihenés luxusát és nem azt érzem, hogy elfecsérlem az időm, hanem, hogy adok maganak időt feltöltődni, regenerálódni!  A legutóbb, sikeresen lezárult coaching folyamatom után vettem magamnak egy pulcsit például, amit rituálisan át is nyújtottam magamnak, megöleltem magam és megdicsértem magam, hogy ma is szuper teljesítményt nyújtottam, ma is hozzájárultam egy ember boldogabb életéhez! 

Elég idétlen volt a szituáció, de nem érdekelt! Jól esett magamtól az ölelés, az elismerés. És büszkén el is meséltem mindenkinek, milyen ügyes voltam, mit értem el a munkám által. 

Szóval elindultam az úton. Hosszú folyamat ez, tudatos lépésekkel, tudatos építkezéssel, de elindultam. 

Tegnap pedig még az alkaromra is tetováltattam, hogy soha ne felejtsem el! Love yourself first! 




ÍRJ ÜZENETET


Elérhetőségek

Email: info@evakral.hu
Telefon: +36 20 569 81 23

Foglalj időpontot: itt

Facebook: rkraleva

Instagram: r.kral.eva

LinkedIn: Raboczki-Král Éva